Még igen sok az el nem mesélt történetem. Félek, válogatásom így is megterheli a kedves olvasót. Elnézést kérek mindazoktól, akikről itt nem látszom megemlékezni, holott tőlük remélem a felhatalmazást, hogy papírra vessem gondolataimat.

K. Bandi egy kicsit más volt, mint akikről az előbbiekben írtam. 1974-től egy lépcsőházban laktunk, régről ismertük egymást. Az iskola területe nem volt idegen számára. Már a korábbi években is mint a lakóházunk Felügyelő Bizottságának Elnöke itt ülte végig az éjszakába menő üléseket. A jégpálya látványa Őt is közénk hozta. Mindig saját lapátjával érkezett, és nem várt "eligazítást, bíztatást" - hozzálátott. Nem specializálódott, otthonosan bekapcsolódott bármely feladatba. A hazamenetelt sem igazította senkihez, jött-ment ideje szerint. Most, hogy ezeket a sorokat írom, sajnálom, hogy nem tereltem egy kicsit a megüresedett köszörülési feladatokra. Mint minden mást, ezt is jól el tudta volna látni.

Mai napig ilyennek ismerem. Fóton a két keze munkájával építette fel a házát. Kertészkedik és méhészkedik. Különféle mézeit "Bandi Bácsi mézecskéje" feliratú üvegeiben árulja. Ajánlom figyelmükbe!