Hát ilyen történetek közt nőttem fel Pesten.
Ezeket láttam én magam előtt a félhomályban, meg az estében, ahogy mesélte édesanyám. Nekem ez volt az "Ivanhoe" és "Belfegor". Abban az időben ezek a filmek bódítgatták az ifjúságot.
Jól rajzolgattam, így a Képzőművészetire fogtam rá, hogy oda akarok menni. Azt mondták, hogy azok mind tüdőgyulladásban, padlásszobában halnak meg. Hát se tüdőgyulladást, se padlásszobát nem kívántam magamnak. Tüdőgyulladásom is volt elég nagy, 17 éve padlásszobában élek, de művész nem lettem. Aztán az Orvosi Egyetemet mondtam, ezért fizika tagozatra mentem el. Semmi közöm nem volt a fizikához, ezért az Eötvös Gimnáziumban sok energiám ment arra, hogy a bukást elkerüljem. Lidérces volt, de szép. Ezután a Jogi Karra jelentkeztem, és oda fel is vettek, mert a humán tárgyakból mindig jó voltam, az irodalom és a történelem mindig érdekelt. Lehúztam három évet, s mikor már senki nem jött el onnan, senkit nem rúgtak ki, akkor szedtem a sátorfámat és megkezdtem azt, amit közben már csináltam: népdalt, népmesét gyűjtöttem és máig akkor érzem boldognak magam, ha a sáros utak végéről nemcsak szavakat, meséket, hanem eredeti észjárást is el tudok hozni oda, ahol ilyesmiből kikopott az ember. Olyan helyekről, ahol beszélni azért tudnak, mert beszélnek.
Nagyon sok vargabetűm volt, de egyiket sem bánom. Nem volt életemnek soha egyetlen fölösleges perce. Én ma is szeretek sorban állni a közértben vagy akárhol, mert azalatt végig tudok énekelni egy nótát, amit éppen próbálok és nem megy. Mire rám kerül a sor, már tudom. Vonaton boldog vagyok, hogy magam vagyok, mert egy-egy mesét át tudok gondolni, amíg futnak a falvak, a graffitikkel festett gyárfalak, a kertek. Teli vagyok tömve megoldandó problémákkal, az én kezemben egyetlen újság sincs.

- Különös, hogy a mai média centrikus világban, amikor az információk döntő többsége a képernyőről érkezik, Te emberi szóval tudsz népes közönséget összehozni, még Újpalotán is.

- Egy kommunikációval foglalkozó filozófus említette, hogy a szó újra előtérbe került a mobiltelefon miatt. Az azonnali cselekvés nagyon fontos a mai embernek és a papír ebben gátolta. A mobiltelefon terjedésével egy kicsit fontosabb helyre került a beszéd. A hagyományos gondolkodás is érdekes szempontokat vetett fel. Az emberekben valószínűleg természetes igény, hogy találkozzanak egymással. Az én esetemben itt van a mese, amire kérdeztél. Felnőtt korban, ha valaki ráérzett a mesére, az már utána állandóan jön.
A naptáram is mutatja, hogy a mesemondásra mekkora nagy szükség van. Különösebb menedzselés és nyomtatott plakátok nélkül hónapokra előre megtelik a naptáram, ha nem vigyázok, nem látom a családomat. Ezt a mai világban nagyon sok műfaj megirigyelhetné. Ez az érdeklődés a mesének szól. A mese nem az enyém, én közvetítem. A mese tulajdonképpen azoké, akik hallgatják. Mivel nem mindenkinek van ideje falura menni mesét gyűjteni és nincs mindenkinek tehetsége, hogy koncerttermekben Bartókot hegedüljön, én a két pont között, a gyökér és az ág között szállítgatom az életnedveket. Amit hallok falun és tudom, hogy fontos és a szellemi életbe beilleszthető, azt elhozom onnan.
Itt élek Zuglóban, ismerem a kérdéseket, a bőrömön érzem a problémákat és ezzel a szemlélettel válogatom ki amonnan a szavakat, dallamokat, a gondolatokat. Ahogyan a fának akkor van egészsége, ha a gyökér és az ág között folyamatos a nedvkeringés, egy ország szellemi életében is így kell legyen. Az a tökéletes faállapot, amikor az ág tud a gyökérről és fordítva. Ezt a nedvkeringést elvégezni, ez lenne nekem és a hasonló embereknek a feladatunk.

- Megfogott az a gondolatod, ami úgy hangzik, hogy miként a fáknak, bokroknak, erdőknek van természetvédelmi területe, úgy a szép szavaknak, gondolatoknak is járna ez a védelem. Magányos a tevékenységed, a küzdelmed, vagy sikerült ehhez társakat találnod?

- Valószínűleg több "fegyvernemben" zajlik a védelem, ahogy a tájvédelmi körzet is a megóvásnak csak az egyik formája. Szeretem például a rádióban hallgatni a nyelvművelőket. Ők is egyféleképpen védik a nyelvet és azok a mesemondók is, akik egyre többen vannak már az országban.
Kielemezni egy szónak a szépségét, megismerni, hogy helyesen hogyan lehet alkalmazni, ez a védelem egyik fajtája. A másik, amikor a mesében mutatod meg, hogy mit tud. Az egyik az érzelmeidre hat, a másik az értelmed csiszolja, ezek egymást kiegészítő magatartások.
Vannak társak, Grétsy László is, tisztelem. Mégis úgy látom, hogy a természetvédelmi területhez, mintha leginkább a mese hasonlítana. A mai világból már kiszakítva, attól elkerekítve jelenik meg a mese. Nem faluközösségben, hanem kultúrházban, iskolai mesemondó versenyeken, tehát olyan mint egy természetvédelmi terület.
Az ismert világunkról leszakadt környezetnek tekinthetjük az egész táncház mozgalmat is, senki nem számított rá, hogy létrejön. Széki, zoboraljai dalok, táncok Budapestre jönnek. A közösség megérzi, hogy szükség van rá és mielőtt egészen kipusztulna, elkezdi használni, mert ezek csak arra várnak, hogy használják őket.
A lélek ezekben a dalokban, mesékben ki tud nyújtózkodni. Amíg az ember születéssel jön erre a világra és halállal megy ki belőle, és a kettő közt, ha szerencsés, még szerelmes is, gyakorlatilag az összes gondolat benne van a mesékben, ami fontos az embereknek. Ezek nem idejét múló gondolatok. Millió és millió lelki stratégiát ajánlok fel csak meséből, népdalból. Visszatérve a kérdésre, vannak társak. Az országos mesemondó versenyeken például fantasztikus képességű gyerekekkel találkoztam, ők is őrei a szép szavaknak.

- Virágzik a táncház mozgalom, bárhol fellépsz tömegek hallgatják a népdalokat, meséket. Ugyanakkor a nemrég itt járt Kallós Alapítvány példáján is látható, hogy ott, ahol a bölcsője, eredeti szülőhelye van ennek a kultúrának, ott nagyon kemény küzdelmet folytatnak a fennmaradásért és átörökítéséért, mivel óriási erők akarják ezt eltüntetni és felszámolni a túloldalról. Hogyan látod ennek a küzdelemnek a kimenetelét?

- Nehezen fogalmaz az ember, mert a féltés néha olaj a tűzre. Abban az esetben, ha egy kultúra nem szirénhangokat ad ki, hanem lelkes népművelőket állít az ügy mellé, akkor hamar veszíteni tud. Ha nincs csábító, csak terelőhangja valaminek, akkor az általában el van veszve. Aki mellé őrt kell állítani, arról lehet tudni, hogy előbb-utóbb szabadulni fog. Tehát, ha valamilyen természetes folyamat nem hiteti el a székiekkel, hogy a táncuk jobb, mint a diszkó, akkor a leglelkesebb táborszervezések is csak ideig-óráig tudják kitolni a dolgokat.
Mondom ezt a szöveget, mikor pesszimistább vagyok. Amikor egy kicsit derűlátóbb vagyok, akkor meg azt mondom, álljon meg a világ! Például ha Tinka (Martin György) Mérában nem kezdi el gyűjteni a legényest annak idején, és a kis Éri Pityut, a Muzsikás együttes brácsását nem kérik meg, hogy : "fiam, mutasd már meg itt Mérában, a pontot hogyan táncolod?", és nem látják meg, hogy ez az ember Budapestről eljön Mérába, és megtanulja a táncukat - nos, ha ez nem történt volna meg, akkor nem tanulták volna meg az ottaniak újra a kalotaszegi legényest, a legszebb táncot. De megtanulták maguk a mérai fiatalok, annyira megtanulták, hogy most járják vele a világot.
Ki tudja eldönteni? Amikor vesztésre áll, az egyiket gondolom, amikor úgy tűnik zöldágra vergődik a falu és újra becsüli a hagyományait, akkor meg a másik jut eszembe. Nem tudom melyik fog győzni, mindkettő ismert, számon tartott jelenség. Tudja az ördög!


Hajnal László - Kelemen Árpád
(Az interjú megjelent az ÚjPalota 2000 című lap 2002. decemberi számában).

A Fő téri ötletpályázat tervei a FUGA Építészeti Központban

2011. december 20-án este László Tamás polgármester nyitotta meg a "Milyen legyen a Fő tér Újpalotán?" című kiállítást a FUGA Budapesti Építészeti Központban, a Belvárosban, a Petőfi Sándor utca 5-ben.
Folytatás

Átadták a felújított orvosi rendelő épületét

2011. november 29-én a délutáni órákban zsúfolásig megtelt a megújult Zsókavár utcai orvosi rendelő.
Egészségügyi szakemberek, helyi intézmények képviselői, újpalotai közéleti személyiségek, képviselők és érdeklődő civilek töltötték meg a rendelő földszinti területét. Folytatás

Rövidfilm Szemlével indult az idei Anno Művészeti Hét

2011. november 18-án a Csokonai Művelődési Központban László Tamás polgármester megnyitóbeszédével indult immár tizenötödik alkalommal az Anno Művészeti Hét, melynek keretében 25 programot kínálnak tíz nap alatt a három városrészben. A másfél évtizedes hagyománynak megfelelően László Tamás polgármester és Tóth Lajos igazgató közösen felkötötték a mikrofonra azt a nemzeti színű szalagot, melyet az Anno első alkalmával Szikora Róbert lokálpatrióta ajándékozott a Művelődési Központnak.
Folytatás

Szabó Gábor szobra az Arany Alkony előtti parkban

2011 októberében az Arany Alkony előtti közparkban felállították Szabó Gábor Vízimadarak című sztéléjét. A kis mesterséges tóban elhelyezett alkotás avatóünnepsége 2011. november 11-én volt. Szabó Gábor szoborterve eredetileg az újpalotai Fő téren kialakítandó szökőkút meghívásos pályázatára készült. A pályázatot a Segítsd az Iskoládat! Közhasznú Egyesület (a Nyírpalota Társaság tagjaként) írta ki azzal a céllal, hogy hozzájáruljon az újpalotai Fő téren egyedi művészeti arculatú szökőkút létrehozásához.
Folytatás

MIÉNK A... TÉR! - Három eredményes újpalotai pályázat

"Miénk a ...tér!" címmel téralakítási pályázatot hirdetett szeptemberben az önkormányzat. A program alapgondolata a kerületben lévő kisebb-nagyobb terek közösségi alapú tervezése, felújítása és fenntartása, helyi közösségi találkozóhelyek, hétköznapi és ünnepi események, aktivitások biztosítására alkalmas terek, térrészek létrehozása.
Folytatás

Dréher János festőművész tanítványait is magával vitte Szardínia szigetére

Az Újpalotán élő Dréher János festőművész számára gazdag szakmai programmal indult az őszi szezon. 2011. szeptember 3-án immár hatodik alkalommal nyitották meg a Képzőművészeti Piknik néven ismert egy napos szabadtéri kiállítást a Rákospalotai Múzeum udvarán. Aknay Jánostól Haraszti István Édeskéig ötven rangos képzőművész hozta el alkotásait Dréher János felkérésére. Ugyancsak visszatérő programként október 7-én Dunaszerdahelyen a Vermes-villában Novotny Tihamér művészeti író nyitotta meg Dréher János önálló kiállítását.
Folytatás